![]() | ![]() |
Természetes kontra finomított… Jó marketing, vagy több annál?
A szilárd cukor felfedezését a 4-7. század közötti időszakra teszik.Angliába az első hajórakomány cukor 1319-ben érkezett. A németekhez is eljutott Velencéből, a szárazföldi kereskedelmi útvonalakon keresztül. A 14.–15. században már a jobb módú polgári családokban is használták, részint gyógyszerként, részint pedig ételek készítésénél. A fő cukortermelő ekkoriban Spanyolország volt. Az ország cukortermelése a 15. század elején évente többet tett ki mint 100 ezer tonna. Magyarországon 1419-ben találjuk az első feljegyzést a cukorról, Zsigmond király udvarában. Amikor Mátyás király 1476-ban Beatrixszal házasságra lépett, «az asztalt aranyozott cukorból készült fa, melyen angyalok és mókusok voltak, díszítette, fákkal, cserjékkel és éneklő madarakkal ékesített, tisztán cukorból készült kerttel. A cukrot megismervén, európai növények nedvében is keresni kezdték. A 19. század elején elterjedt répacukorgyártás lényegesen megváltoztatta az egész cukoripart. Cukor
Néhány száz évvel ezelőtt a gazdagok csemegéjének számított, ma pedig minden háztartásban megtalálható. Mivel Európában ennek az előállítása a legolcsóbb, étkezési cukorként jellemzően a finomított fehér cukor ismeretes, melyet a cukorrépa levéből állítanak elő hosszú, több lépcsős folyamattal annak érdekében, hogy kristályos, szemcsés, hófehér anyaggá váljon. A feldolgozás során megfosztják a fehérjéktől, az enzimektől, a vitaminoktól, az ásványi anyagoktól, mindentől, ami eredetileg a növényben volt, így ami megmarad az „finomított” szénhidrát, az értéktelen kalória.
A cukor savasító hatású, ennek ellensúlyozására a meglevő ásványi anyagokat kell a szervezetnek felhasználnia (pl. káliumot, nátriumot, magnéziumot, kalciumot), hogy kiigazítsa a pH egyensúlyt. Nem mindegy azonban, hogy finomított, azaz tömény cukorbombát kell feldolgozni, vagy az önmaga emésztését elősegítő anyagokat is tartalmazó, természetes cukrot.
Természetes cukrot nyerhetünk gyümölcsök és zöldségek fogyasztásával, melyek tápanyagokat és rostanyagot is biztosítanak. Az elfogyasztott keményítőből, fehérjékből és zsírokból is képes energiát nyerni a szervezet, ráadásul így lassabban kerülnek a véráramba, tehát az energiaszint fokozatosan tud emelkedni.
A szervezetnek bizonyos mennyiségben szüksége van a cukorra (pl. agyi energiaforrás, ásványi anyagok hasznosulása), azonban érdemes figyelni arra, hogy természetes, vagy a lehető legkevésbé feldolgozott (nyers) formájában fogyasszuk.
A mesterséges édesítőszerek kémiai úton előállított, a szervezet számára értéktelen, sőt sok esetben kifejezetten káros (bizonyos források szerint mérgező) anyagokból készülnek, így diabétesz esetén is érdemesebb növényi alternatívákat választani (pl. nyírfacukor, vagy sztívia).
Praktika: a sütemény édes ízhatása fokozható fahéj hozzáadásával.
Só Az emberi test két legfontosabb alkotóeleme a víz és a só, mégis a napjainkra jellemző sófogyasztás kifejezetten egészségromboló. A konyhasó egy „tisztított” ipari termék, ami több mint 2000 (!) kémiai reakció után már csak nátrium-kloridot tartalmaz, melyet a szervezetünk sejtméregként azonosít és küzd ellene. A finomított só feldolgozása hasonló terhet ró a szervezetre, mint a finomított cukor: tömény, értéktelen, az emésztését elősegítő anyagok hiányában ezeket a szervezettől kell elvonnia. A természetes, kémiailag kezeletlen sókban megtalálhatóak a szervezetet felépítő elemek, több tucat ásványi anyagot tartalmaznak, sok jótékony hatás mellett segítik a szervezet vízháztartás szabályozását.
Természetes sók fogyasztása esetén is érdemes a napi adagot csökkenteni, nem a só adja az ételek ízét, sőt elnyomhatja azt. A sófogyasztás csökkentését segíti, ha bátran használjuk a friss és szárított fűszernövényeket, az biztos, hogy az átállás türelmet igényel, azonban a szervezet pár hónap alatt „kitisztul” és meglepetésként fogjuk tapasztalni az ételek, zöldségek valódi ízét.
Praktika: sómentes ételízesítőt és fűszereket használjunk, így igény szerint állíthatjuk be az ízeket.
|
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ►2011 (1) ▼2012 (4) ►02 (3) ►04 (1) |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| Nincs |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
Utazz velünk egy különleges Gourmet világba. Utazz velünk bárhová, ahová csak szeretnél! A mostani uticél Görögország.Tudtad, hogy talán az egyik leginkább összetett konyha itt Európában a görög konyha?
Görögország a földrészek (Európa, Ázsia és Afrika) találkozási pontjában fekszik, Európa egyik leglátogatottabb országa, egyaránt megtalálható a Balkán, a Közel-Kelet és a Mediterránium hatása. A kontinentális Görögország keleti és déli partjait az Égei-tenger, míg a nyugati partjait a Jón-tenger öleli. Mindkettő a Földközi-tenger keleti medencéjének része, melyet ezernyi szigettel tarkított a természet. A több ezer sziget közül napjainkban körülbelül száznak van állandó lakosa, ráadásul néhány, egymástól csak látótávolságra lévő szigetnek gyökeresen eltérő a múltja.
A görögök hagyományosan szeretnek a helyi kis éttermekben étkezni, minden családnak van kedvenc törzshelye, ahol nem a külsőség a fő szempont, hanem az, hogy jól főznek-e. A görög étkezési szokásokban klasszikusan a reggeli a legkevésbé hangsúlyos, bőségesen ebédelnek és hosszan, sokszor éjszakába nyúlóan vacsoráznak. Ezen alkalmak a nagy családi együttlétek, beszélgetések színtere is.
A kontinentális Görögországnak, valamint minden szigetcsoportnak van földrajzi és történelmi sajátosságának megfelelő specialitása. Rengeteg zöldség, gyümölcs, babféle, hegyi fűféle, gabona és egyéb növény (pl. olíva) termesztésének lehetőségét kihasználva, gyakorlatilag ezekre alapozva jött létre, így a görög konyha nagyon változatos és egészséges alapokat kapott. Emellett a görögök, tengeri nép lévén már az ókorban is fogyasztották a tenger gazdag kincseit, rengeteg halat és tengeri állatot esznek.
Talán az egyik leginkább összetett konyha itt Európában, hiszen az európai, az afrikai-arab és a kis-ázsiai konyhaművészet egységet alkot a mai görög konyhában.
Itthon a legismertebb néhány étel a gyros, a tzatziki, a muszaka, a szuvlaki, illetve elterjedt a fehér kecske- juh- és tehéntejből készített sajt a feta, ami alapja a világszerte görög salátaként ismert vegyes zöldség salátának.
Főzz velünk!
Ha már jártál görög tájakon és kóstoltál görög ételt, akkor azért, ha még nem, akkor azért várunk szeretettel a következő „őrömfőzésünkön”, melyen megkóstoljuk a Földközi-tenger mentén elterjedt pálinkafajta görög változatát az OUZO-t és autentikus GÖRÖG ÉTELEKET készítünk el:
Menü
- gyros tzatzikivel és görög salátával pitában
- avgolemono garnélával
- muszaka
- bahlava
További információk és jelentkezés:
http://miele.hu/hu/rendezvenyek/kulinaris-praktikak/?id=467
2012. 04. 23. 18:58 ![]() ![]() ![]() ![]() (3 szavazat)Szólj hozzá! |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
Az aztékok ősi kincse a kukorica és a bab mellett a 3 fő táplálék közé tartozott, misztikus és természetfeletti képességeket tulajdonítottak a fogyasztóinak.
Már ie. 3500-ban használták gabonaként, olaj-, valamint test festék alapanyagként, adóként is chia magot adtak a leigázott népek az uralkodónak, illetve vallási szertartásokban is szerepe volt.
A chia a menták családjába tartozó, Közép- és Dél-Amerikában őshonos, virágos növény. Nagyon magas koncentrációban tartalmaz számos, az emberi szervezet egészséges működéséhez szükséges tápanyagot, többszörösen telítetlen zsírsavakban (omega-3, omega-6 és omega-9) gazdag.
Magas benne a természetes rost, fehérje és ásványi anyag tartalom, könnyen emészthető formában tartalmazza szinte az összes esszenciális aminosavat, ráadásul természetes formájában gluténmentes, így lisztérzékenyek is fogyaszthatják.
Meglepően gazdaságos, 1-2 evőkanálnyi mennyiséget elegendő használni, fogyasztható bárhogyan, levesekben, salátákban, köretekben, müzliben, kásákban, süteményekben, kenyerekben (stb.).
Ha nedves anyagba tesszük a chia magot, kellemes, zselés bevonat képződik a mag körül, így zöldség- és gyümölcs turmixban, de akár citromlével és mézzel limonádéban is fogyasztható.
2012. 02. 09. 16:39 ![]() ![]() ![]() ![]() (11 szavazat)Szólj hozzá! |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
A szódabikarbóna enyhén lúgos, vízben jól oldódó, a szódagyártás és más vegyipari folyamatok melléktermékeként keletkező, környezetre ártalmatlan, a savakat semlegesítő só.
Rendkívül széles körben használható, hatékonyan segíti:
- a szervezet sav-bázis egyensúlyának beállítását,
- a sütést: térfogatnövelő, azonban erre önmagában nem képes a lúgos hatása miatt, ezért kell hozzá adni savanyú alkotórészt (a sütőpor fő összetevője),
- fürdővízhez adva bázikus fürdő elkészítését,
- háztartási tisztítást: folt, vízkő, szag, dugulás,
- fogfehérítést,
- fejbőr ápolását (korpa ellen),
- izzadás csökkentését,
- gyomorégés megszüntetését.
Praktikák szódabikarbónával a sütéshez-főzéshez:
- citrusok héjának vegyszermentesítéséhez szódabikarbónás vízben áztassuk a gyümölcsöket 1-2 órát, majd alaposan töröljük szárazra,
- zöldségek élénkebb színűek maradnak, ha főzéskor csipet szódabikarbónát is szórunk a főzővízbe,
- csipetnyi szódabikarbónával keményebb és tartósabb marad a tejszínhab,
- sütőporos ételeknél a szükséges sütőpor mennyiség felét szódabikarbónával pótoljuk.
2012. 02. 03. 16:06 ![]() ![]() ![]() ![]() (3 szavazat)Szólj hozzá! |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
Természetes kontra finomított… Jó marketing, vagy több annál?
A szilárd cukor felfedezését a 4-7. század közötti időszakra teszik.Angliába az első hajórakomány cukor 1319-ben érkezett. A németekhez is eljutott Velencéből, a szárazföldi kereskedelmi útvonalakon keresztül. A 14.–15. században már a jobb módú polgári családokban is használták, részint gyógyszerként, részint pedig ételek készítésénél. A fő cukortermelő ekkoriban Spanyolország volt. Az ország cukortermelése a 15. század elején évente többet tett ki mint 100 ezer tonna. Magyarországon 1419-ben találjuk az első feljegyzést a cukorról, Zsigmond király udvarában. Amikor Mátyás király 1476-ban Beatrixszal házasságra lépett, «az asztalt aranyozott cukorból készült fa, melyen angyalok és mókusok voltak, díszítette, fákkal, cserjékkel és éneklő madarakkal ékesített, tisztán cukorból készült kerttel. A cukrot megismervén, európai növények nedvében is keresni kezdték. A 19. század elején elterjedt répacukorgyártás lényegesen megváltoztatta az egész cukoripart.
Cukor
Néhány száz évvel ezelőtt a gazdagok csemegéjének számított, ma pedig minden háztartásban megtalálható. Mivel Európában ennek az előállítása a legolcsóbb, étkezési cukorként jellemzően a finomított fehér cukor ismeretes, melyet a cukorrépa levéből állítanak elő hosszú, több lépcsős folyamattal annak érdekében, hogy kristályos, szemcsés, hófehér anyaggá váljon. A feldolgozás során megfosztják a fehérjéktől, az enzimektől, a vitaminoktól, az ásványi anyagoktól, mindentől, ami eredetileg a növényben volt, így ami megmarad az „finomított” szénhidrát, az értéktelen kalória.
A cukor savasító hatású, ennek ellensúlyozására a meglevő ásványi anyagokat kell a szervezetnek felhasználnia (pl. káliumot, nátriumot, magnéziumot, kalciumot), hogy kiigazítsa a pH egyensúlyt. Nem mindegy azonban, hogy finomított, azaz tömény cukorbombát kell feldolgozni, vagy az önmaga emésztését elősegítő anyagokat is tartalmazó, természetes cukrot.
Természetes cukrot nyerhetünk gyümölcsök és zöldségek fogyasztásával, melyek tápanyagokat és rostanyagot is biztosítanak. Az elfogyasztott keményítőből, fehérjékből és zsírokból is képes energiát nyerni a szervezet, ráadásul így lassabban kerülnek a véráramba, tehát az energiaszint fokozatosan tud emelkedni.
A szervezetnek bizonyos mennyiségben szüksége van a cukorra (pl. agyi energiaforrás, ásványi anyagok hasznosulása), azonban érdemes figyelni arra, hogy természetes, vagy a lehető legkevésbé feldolgozott (nyers) formájában fogyasszuk.
A mesterséges édesítőszerek kémiai úton előállított, a szervezet számára értéktelen, sőt sok esetben kifejezetten káros (bizonyos források szerint mérgező) anyagokból készülnek, így diabétesz esetén is érdemesebb növényi alternatívákat választani (pl. nyírfacukor, vagy sztívia).
Praktika: a sütemény édes ízhatása fokozható fahéj hozzáadásával.
Só
Az emberi test két legfontosabb alkotóeleme a víz és a só, mégis a napjainkra jellemző sófogyasztás kifejezetten egészségromboló. A konyhasó egy „tisztított” ipari termék, ami több mint 2000 (!) kémiai reakció után már csak nátrium-kloridot tartalmaz, melyet a szervezetünk sejtméregként azonosít és küzd ellene. A finomított só feldolgozása hasonló terhet ró a szervezetre, mint a finomított cukor: tömény, értéktelen, az emésztését elősegítő anyagok hiányában ezeket a szervezettől kell elvonnia.
A természetes, kémiailag kezeletlen sókban megtalálhatóak a szervezetet felépítő elemek, több tucat ásványi anyagot tartalmaznak, sok jótékony hatás mellett segítik a szervezet vízháztartás szabályozását.
Természetes sók fogyasztása esetén is érdemes a napi adagot csökkenteni, nem a só adja az ételek ízét, sőt elnyomhatja azt. A sófogyasztás csökkentését segíti, ha bátran használjuk a friss és szárított fűszernövényeket, az biztos, hogy az átállás türelmet igényel, azonban a szervezet pár hónap alatt „kitisztul” és meglepetésként fogjuk tapasztalni az ételek, zöldségek valódi ízét.
Praktika: sómentes ételízesítőt és fűszereket használjunk, így igény szerint állíthatjuk be az ízeket.
2012. 02. 03. 16:04 ![]() ![]() ![]() ![]() (1 szavazat)Szólj hozzá! |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
Ezzel a mottóval indítottam útjára a Receptműves blogomat www.receptmuves.hu, vagy http://receptmuves.blogspot.com, hogy miért?
Mivel az utóbbi években a hét minden munkanapján 12-13 órát dolgoztam és a hétvégék jelentős részét is a monitor előtt töltöttem, ráadásul két város között ingáztam hetente kétszer, egyre inkább teherré vált a háztartás. Ezzel egyenes arányban csak a lelkiismeret-furdalásom nőtt, azért amit az asztalra teszek.
Túlélésként elkezdtem gyorsan elkészíthető és - egyre nyitottabban az alapanyagok minőségére - egészségesebben elkészíthető recepteket kitalálni. Azt tapasztaltam magamon, hogy mivel a főzés kapkodás nélkül is maximum fél órát igényelt, egyre inkább vártam, hogy kicsit kikapcsolódhassak és kiéljem a kreativitásomat és feleség énemet, mielőtt újra számítógép elé ülök, ráadásul finomat és jót eszünk.
Azóta jelentősen változtattam az életvitelemen, a főzés és recept alkotás szenvedélye még erősebb. Minden Főzőtündért szeretnék bátorítani a sütés-főzésre, próbálgatásra, kísérletezésre.
2011. 01. 03. 11:08 ![]() ![]() ![]() ![]() (3 szavazat)Szólj hozzá! |
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
|
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ||||||||
![]() | ![]() | ![]() |